Kellemes, és időjárási szempont alapján is ideális hétvégi kirándulásban vehettem részt február utolsó hétvégéjén, amely TDK felkészítőként funkcionált az egyetem kutatóházában, illetve csapatépítő tréningként is megállta a helyét. Nagyon jól éreztem magam, és szívem szerint maradtam volna még, bár akkor át kellett volna teljesen programoznom a biológiai ütememet annak a fényében, hogy életem hátra lévő részét alvás nélkül töltöm.

A szállás egy magaslaton helyezkedett el, amelynek megküzdése után a csomagokkal megpakolva elfoglalta mindenki a szobáját, majd szertartásos keretek közt ki lettek sorsolva a soros napi feladatok.

Az első este a „mészárlás jegyében” (közös játék!) telt a finom vacsora után, a második estén pedig Síkfőkút valamennyi szórakozóhelye fel lett térképezve kvalitatív kutatást folytatva a különböző alkoholtartalmú folyadékokat illetően. Nem, egyébként én nem ittam semmit, vagyis efféléket nem, mert megvannak a magam szeszélyei, viszont úgy döntöttem, hogy megédesítem mindenki életét a vasárnapi tea által saját cukortartalékaim felhasználásával.

Ennél csak az okozott nagyobb örömet, mikor felkelthettem megfáradt szobatársaimat. Szakmai szempontból az előadások nagyon jók voltak, a TDK ötletek pedig ötletesek. Személy szerint azért is nagyon örültem ennek a kirándulásnak, mert végzősként részem volt még egy nagy közös együtt bulizásban, és mert már rég versenyeztem, és ki akarom magam próbálni a TDK-ban.

Mi volt a rossz?